2010. október 13., szerda

XÁNTUS JÁNOS: Ompoly menti tájakon (2)

Zsidovina

Zalatna vagy a lélek üdülése


Érdemes  innen   az  Ompoly  túlsó  partjára   is  átpillantani, ahol viszont óriási mészkőtuskók ölelkezéséből a „Négy testvér szobra"  tekint felénk. És mintha csak a kővilág zordságát akarná enyhíteni, az Ompoly — Preszáka község határában — ezüstösen szép vízesése diadémként díszíti a tájat. De még ennél is szebb, megkapóbb az a zuhatag, amely Fenes község patakának mentén  az országúttól alig negyedóra járásnyira várja a turistát. És ha már idáig elsétáltunk, úgy  érdemes  egy   kissé   feljebb   is   kapaszkodnunk  a   Piatra Chirii úgyszólván és csupán régi leírásokban emlegetett barlangja felé is. Ennek feltárása,  tudományos átkutatása szép feladat lenne szakembereink számára.


És az előbb említett községen keresztül menve, ma is megállunk egy percre az 1848-as idők emlékművénél, melyen bizony nem minden ok nélkül, figyelmeztetésül a jövőre is a Pax azaz Béke felirat olvasható. A közeli Fenes községen sem érdemes csak úgy átszaladnunk, hiszen innen kiindulva közelítjük meg a festői Kecskekő-szorosát, ahonnan gyalogszerrel vághatunk át a Detunátára is.





A horizonton kéklő Zsidovina cukorsüveg alakú kúpja tovább csábít bennünket, egészen Zalatnáig, abba a kedves kis városkába, amely hűen őrzi a harcos múlt és a békés jelen egymásba fonódó emlékeit. Zalatna már az ősközösség idején is   lakott  hely   volt,   fénykorát   azonban   a   dák   települések és a római aranybányák korában érte el, amikor is Ampehím-nak nevezték, s talán innen származik az Ompoly folyócska neve is. Feliratos kövek, szép szobrok és sírkövek tanúskodnak a rómaiak  ottlétéről,  de Zalatna  aranytermelésének jelentőségéről is.


Később, a XVI. százabdan, Opitz Márton állít költői emléket e helynek, Zalatna, vagy a lélek üdülése című munkájában, hivatkozva benne többek között Traianus császárra is, aki a monda szerint itt vívott volna véres csatát a dákokká. Ennek emlékét őrizné a városka határában lévő Traianus mezeje is, bár az elnevezés újabb keletű.


Zalatna természeti kincseiről viszont nem kisebb ember, mint a híres olasz biológus, Lazarro Spallanzani írt, aki annak idején bejárta az erdélyi tájakat, leírva e környéken levő es Carrarával vetélkedő márványbányát is.


Bazalt orgonasípok a Detunátán
Zalatna kultúrtörténetében jelentős momentum, hogy 1838-ban — Debreczeni Márton bányatanácsos munkája nyomán, akinek síroszlopa a kolozsvári Házsongárdi-temetőben műemlék — itt működött Erdélyben az első 14 lóerős gőzgép!


Különben Fenes községből kiindulva elérhetjük a mintegy 5 km. távolságban lévő Zerge száda, a Cheile Caprei nevezetű szorost, amelynek román nevében a „Kecske" szó rejlik, bár az is lehetséges, hogy hajdan zergék is éltek errefelé, és a szó a Capra neagra = zerge fogalmát rejti magában.


(Folytatjuk)


Forrás: Dr. Xántus János: Országjáró bakancsok. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1980.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése